2018. január 24. 16:58 - DanidePeto

Kettő

Pontosan két napja gondolkodok rajta, hogy mégis mi a szart szoktak írni első posztként egy blogra. Hogyan kezdjem? Tökmindegy, most már elkezdtem. Nem halogatom tovább, mert nem lesz belőle semmi.

A lényeg, hogy nem akarok én semmi földöntúlit. Csupán egy biztos pontot, ahol ki tudom írni magamból a véleményem, dokumentálni tudom, hogy mi történik velem.

Igazából a legfőbb ok, hogy márciustól elkezdek egy általam kidolgozott diétát és egy precíz edzéstervet, amivel az eddigi legjobb formámat készítem el nyárra reményeim szerint, mindezt dokumentálva saját magam és akár motivációképpen azok számára, akikben az eredmények ellenére sincs annyi kitartás, hogy végigcsinálják, és elérjék a hőn áhított formát. Persze március még távol van, de az előkészületeket is fontosnak tartom jegyzetelni, mert első lépésként tartok most egy két hetes "elő-diétát",mert utána elutazok telelgetni-nyaralgatni és szeretnék nem úgy kinézni mint egy ismeretlen hányás az Andrássy út aszfaltján január elsején, délben.

Fontos leszögeznem, hogy JELENLEG nem vagyok életveszélyesen dagadt, vagy ilyesmi, viszont kiskoromban iszonyatosan el voltam hízva (az valóban életveszélyes volt). Ezt sikerült leküzdenem mostanra, amiről majd valahonnan kukázok egy képet, de őszintén szólva az ünnepek sem voltak jó hatással rám az elmúlt 1 hónapban, ami a jelent illeti.

Kezdésképp annyit rólam, hogy 13 évesen 96 kiló voltam. Természetesen nem testépítő alkat, így tehát ez a 96 kiló masszív háj volt szerény testemen. Napi 8-12 órát töltöttem számítógép előtt, nem mozogtam és minden fost összezabáltam, amit lehetett. Gyerekként közel sem érdekelnek az egészségügyi gondok/dolgok annyira, mint amikor felnőttként megéled annak a leszarásnak az eredményét, fájó ízületek, cukorbetegség, magas vérnyomás, elromlott emésztőrendszer és magányos élet formájában. Összegezve tehát pont ez várt volna rám, illetve még lehet hogy az életemet is megrövidítettem volna 10-20 évvel, ha nem teszek ellene. Folyamatosan azt hallgattam az orvosoktól is, hogy "Le kell fogyni!". Az iskolában pedig természetesen szarrá gyaláztak a testalkatom miatt. Nem voltam elnyomva, mert mindig felül tudtam kerekedni ezeken, úgyhogy nem kell sajnálni, de már a tököm tele volt a folyamatos baszogatással, na meg azzal hogy gusztustalan nagy belem van.

2009-ben eljött a változás szele. Valamilyen sportot akartam űzni. Mozognom kellett. Egy keddi napon tehát körbejártam suli után a környéket, hogy hol van bármi sportlehetőség. Box, amerikai foci, tenisz, vízi balett vagy valami. Aztán egyszer csak egy szakadt, elhagyatott épületbe bepillantva súlyzókat láttam meg. Bemerészkedtem hát, de sokban közrejátszott az is, hogy tél és kurva hideg volt kint. Belépve a konditerembe viszont szintén, mert nem volt fűtés se.

Nem tudom milyen oknál fogva, de ahogy beléptem, beleszerettem a helybe. Igazi hardcore arcok, hardcore gépekkel, ahogyan kell. Ledumálva a terem bigbossával a témát, másnap mentem hozzá „személyi edzésre”. Ez a konzultáció abból állt, hogy: „Mit akarsz? Még nagyobb tenyészdisznó lenni, vagy lefogyni?” A válasz egyértelmű volt, úgyhogy belevágtunk. Kaptam egy diétát és egy edzéstervet.

Itt kezdődött az egész.

Következő alkalommal innen folytatom, de tudom, hogy később nem lesz kedvem egy ennél hosszabb cikket visszaolvasni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://prior.blog.hu/api/trackback/id/tr4813600459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása