Ki melyik csoportba tartozik.

Tökéletesen emlékszem rá, hogy 1. osztályban szinte minden reggel úgy indultam iskolába, hogy rosszul voltam, hánytam, sokszor óráról is ki kellett mennem emiatt. Imádtam a sulit (táncművészeti iskola, az egyik legjobb dolog, ami életemben történt velem), kérdés akkor, hogy mi a baja a gyereknek?

Orvosról orvosra jártunk, gyógyszert kaptam mondván sok a gyomorsavam, fogalmuk nem volt, hogy mi bajom van. 6 évesen. Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy bizonyos dolgokat hogyan nem látnak meg az orvosok. És ha meg is látják, miért nem irányítanak el egy megfelelő emberhez, aki ért is hozzá esetleg. A lényeg, hogy nem szedtem be a gyógyszert, a mosógép mögé dobáltam.

Aztán a családban elindult a „természetgyógyászláz”, Reiki meg kineziológia, Bach- virágterápia, gyógy-masszázs, van itt minden. Szüleimmel együtt 8 évesen én is elkezdtem reikivel foglalkozni, 10 éves koromra mester lettem. A kineziológia és az energetikai kezelések, olyan válaszokat adtak, amikre én tudatos ésszel, nem emlékeztem. Magzati korban történt incidensek, apai konfliktusok stb.

A kineziológia úgy tűnt segít, ugyanis megszűntek a tünetek. Amikor látták a szüleim, hogy ez működik, elkezdtek rendesen kitanulni mindent. Anyukám az egyik legjobb természetgyógyász, akit ismerek. (ezreknek segített már, olyan képtelen dolgokban is, mint pl. a meddő lány, akinek elvileg nem lehet babája, és aki a kezelések után teherbe esett, egészséges gyereket szült, az orvosok meg néztek egymásra, hogy mi a fene történik…)

Apukám csoda kezű gyógy-masszőr. Szerencsés vagyok, mondanátok TI :D, feltéve, ha engedné a lelkivilágom, hogy segítsenek nekem. Persze az ember a saját anyjától és apjától nyilván nem úgy fogadja a segítséget, mint egy idegentől. És ezzel szerintem nincs is baj. Jól van ez így. Visszatérve a monológom lényegéhez:

meggyógyultam.

Nagyon érdekes, hogy akkoriban, emlékszem nem beszéltem ezekről, és semmiről sem, ami természetgyógyászattal kapcsolatos.

Igen egyszerű oka volt: Full hülyének néztek!

 Sokszor még most is, de már tudom kezelni, és tudom kinek mesélhetek róla, mert az évek során rájöttem, hogy nem vevő mindenki arra, hogy magába nézzen és meglássa, hogy bizony ő az oka mindennek. Minden egyes betegségének lelki háttere van. Az, hogy a Prior személyre szabott étrendet csinál, és sok mindenből kigyógyulsz általa, az az egyik oldal. De vannak olyan mélységek, ahova az étrend már nem ér el. Végre jól táplálkozol, mert jó esetben egy hozzáértő szakember elmondta, hogy mit tegyél, mit egyél és lám betartottad és jól vagy. Na, ez sajnos az esetek kb. 15%-a.

Sokan, akik hozzánk fordulnak is millió utat, orvost, vizsgálatot bejártak már. És ott van a rés a pajzson, hogy senki, egy darab ember, orvos, dietetikus, professzor nem állított össze nekik egy normális, korrekt étrendet csak nagy vonalakban leírták egyél néha ezt, meg ezt. Illetve a kutya nem kérdezte meg tőlük, hogy egyébként bármiféle lelki sérelmed van- e, történt- e veled valami, ami ennyire kibillenti a tested az egyensúlyból. Hogy miért? Igen jó kérdés…

Egy lány mesélte nemrég, hogy nincs étvágya, van, hogy egy joghurtot eszik egész nap és elég neki, mert nem kíván többet. Azt azért látjuk, hogy ez rohadtul nem normális ugye? Volt kórházban, etették egy kicsit, infúzió, azt’ menj isten hírével. Étrendet nem kapott, nem jöttek rá mi baja. Feltettem neki pár kérdést: Volt e bármi stressz az életében mostanság, vagy bármikor régebben. A válasz nem, minden rendben van. Tovább faggattam: Természetes úton született-e, kapott-e anyatejet, eddig minden rendben igen, mindkettő stimmel. Hát mondom, akkor valami más rejtőzhet itt, de valami mély, az biztos. Mire nevetve mondja, hogy ja, hát igen azért tök vicces, hogy a születése után közvetlen majdnem megfulladt.

Tessék?

Megkérdeztem volt- e természetgyógyásznál, családállításon vagy bárhol ezzel a problémával.  Elképedve, sokkolódva nézett rám, hogy nem, neki ezt eddig senki sem mondta, hogy baj lehet. Senki nem is kérdezte. Ezt nem azért írom le, hogy én mennyire frankó vagyok, megmondom a tutit, veregetem a vállam, sőt nem is biztos, hogy ez áll az egész hátterében, de ha valaki meg akar fulladni világrajövetelekor és nem tud nyelni, nem kap levegőt, akkor lehetséges, hogy ez összefügg azzal, hogy most felnőtt fejjel sem „akar” vagy éppen „tud” csórikám nyelni.

Érdekes dolgok ezek, és ezért élvezem az étrendírást is, mert a kérdőívből, fotókból annyi minden kiderül, illetve, ha onnan nem is, akkor a beszélgetésből mindenképp. Ha engedi és mesél az illető, nagyon sok emocionális háttérre következtetni lehet, akár bizonyos emésztőrendszeri betegségek esetén is. A nőgyógyászati galibákba majd talán később megyek bele, ha érdekel Titeket. Az is elég izgi téma.

Az, hogy fizikai szinten egy megfelelő étrenddel, mozgással segítünk az nagyon jó, de még ott lapulhat ezer tényező, ami talán tudat alatt rejlik, és amivel ugyanúgy foglalkozni kellene.

Érdekes módon a Reiki-t abbahagytam, nem használtam, talán pont amiatt, hogy el kellett hallgatnom ezt a csodát mindenki elől. Mert ez az! Az öngyógyítás és mások gyógyítása, ha hiszel benne, ha nem működik. Ez tökre nem kérdés, és engem sem érdekel, hogy hiszed-e. Pránanadival kezdtem újabban foglalkozni, és hát (ezt mindenki tudja, aki önfejlesztéssel foglalkozik) minél inkább beleásod magad az önismeretbe és tanulásba, annál nagyobb szívás :D. Annál nagyobb feladatok jönnek, amik megoldásra várnak majd.

De egyszer megérkezünk mind, arra a szintre, ahova kell, és ez másképpen nem megy, csak, ha mész és vállalod a fejlődést bármi áron. ;)